Az alkoholizmus az egyik legkárosabb függőség, és egyes becslések szerint hazánkban valamilyen szinten minden tizedik ember problémás ivó. Így az alkoholfüggőség kezelése jelenti ma az egyik legégetőbb problémát, mert bár évek óta a Családok évéről, a családok szerepéről beszélünk, ennek ellenére ma Budapesttől Pécsig érne a sora az alkoholbeteg szülők gyerekeinek.

Mi az az „Apa, anya, pia” program?

A mentális betegségekről és azok a gyermekekre gyakorolt hatásáról egyre többet lehet tudni. A gyerekek szempontjából az összes között az alkoholizmus illetve az alkoholbeteg szülők jelentik a ma Magyarországon a legnagyobb gondot. Bár hazánkban nincs reprezentatív felmérés azon gyermekek számáról, akik függőségekkel együtt élő családban „nevelkednek”, de ha egy németországi kutatás eredményeit létszámarányosan Magyarországra kivetítjük, akkor legalább négyszáz ezer! gyerek él alkoholbeteg szülővel együtt, és legalább 800 ezer-egymillió alkoholista van ma Magyarországon. A mennyiség nagyságát jól szemlélteti egy képzeletbeli sor, amely szerint annyian vannak, hogy a soruk a fővárostól Pécsig állna. Az „Apa, anya, pia” program célja, hogy a társadalmi tabuként kezelt probléma egyre nagyobb publicitást kapjon, és a függőséget, és annak járulékos hatásait is megfelelő szinten kezeljék.

Az alkoholbetegség egy súlyos és komplex probléma, ugyanakkor a szenvedélybeteg családban élő gyereknek nem csak a számukra legfontosabb személy(ek) lepusztulását kell végig élni, hanem végig kíséri az egész életüket. Nem véletlenül indított elsőként egy hiánypótló programot a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a szenvedélybeteg szülők gyerekeinek a támogatására. A szakértők ezzel próbálják a segítők figyelmét ráirányítani, hogy a konkrét segítségnyújtás mellett, amely a függőre, a szenvedélybetegre irányul, a mentálisan sérült családok támogatása is – különösképp a gyermeké – elengedhetetlen.

Mi jellemzi az alkoholfüggő családokat?

Míg egy átlagos családban a gyermek körül forog a világ, addig a szenvedélybeteg családban a szer, adott esetben az alkohol, és a függő személy áll a központban, amely az élet minden területét áthatja. A család dinamikája mindig a függő személy pillanatnyi állapotához és hangulatához igazodik.

Mi jellemzi az alkoholfüggő családok gyermekeit?

Az alkoholfüggő családokban nem csak a függőnek, és a hozzátartozónak van bűntudata, hanem a gyereknek is, aki gyakran azt érzi, hogy a családban lévő problémák hátterében az ő viselkedése áll. Jellemzője a szégyenérzet, amely a függő szülő iránti ambivalens érzésekkel kapcsolatos, így esetleges gyűlölet érzettel. Sajnos a problémáik nem kapnak elegendő figyelmet, és a problémák is gyakran rejtve maradnak.

A gyerekek típusai

Az Elfeledett gyermekek családi titkai kiadvány alapján megtudhatjuk, hogy az alkoholista szülők gyerekei négy típusba sorolhatók, amelyek alapján akár magunkra, vagy gyermekkori osztálytársunkra is ráismerhetünk. Az elnevezés abból fakad, hogy a szüleik figyelme elsősorban a szenvedélybetegség körül forog, illetve a másik szülő is a gyerek helyett fokozottan a függő társára koncentrál.

Elfeledett gyermekek: ők azok, akik túlélésből már ideje korán azt tanulták meg, hogyan maradjanak észrevétlenek.

Fekete bárány: ők azok, akik mindig bajba sodródnak, lógnak az iskolából, és később kriminalizálódnak.

Üdvöske: ők a fekete bárányok ellentétei, akik a jó gyerekek, és nagyon jól teljesítenek mindenben.

Bohóc: azok, akik a környezetüket szórakoztatják, a bajt humorral oldják, ezért nem is gondolják róluk, hogy súlyos problémákkal küzdenek.

A gyerekek az életük során jóval gyakrabban küzdenek valamilyen pszichés problémával (szorongással, depresszióval, és személyiségzavarokkal), beilleszkedési zavarokkal alacsony önbecsüléssel, és a későbbi kapcsolataikban jellemző a folyamatos alkalmazkodás és az önfeladás. Ugyanakkor a statisztikák szerint később, több mint 30 százalékuk maguk is függővé válnak.

Öntudatlanul hordozzák a terheket, úgy hogy nincsenek tudatában, hogy anno milyen súlyos traumák elszenvedői voltak. A szenvedélybeteg családban felnőtt gyerekek később gyakran valamilyen segítő foglalkozást választanak maguknak, például szociális munkát, egészségügyi pályát, de van, aki az előadóművészet nyújtotta kitárulkozást használja – terápiás célból.